Kellemes nyári esték a hatvanas-hetvenes éveket idézve egy Adria-parti kisváros terecskéjének pezsgő életét elevenítették meg, ahol minden megesett, aminek meg kell...
A 2007 évben megrendezett nyári színház nagy sikerén felbuzdulva idén júniustól szeptemberig változatos programok várták Zalaegerszegen a színház, a zene és a táncművészetek rajongóit. A rendezvénysorozat helyszíne a belváros szívében lévő Kvártélyház, amely nem csupán hangulatos környezetének okán bizonyult remek választásnak. ...
...Az épület kiváló adottságait is leleményesen kamatoztatták az előadott darabok során, így az idei szezon nagy közönségkedvenc előadásánál, az Anconai szerelmesek színre vitelénél is.
A Kvártélyház 2008-as év új színházi produkciójaként Presser Gábor, Sztevanovity Dusán, Horváth Péter a Padlás című félig mese, félig musicaljét láthatta a közönség. A francia Théátre Rural d'Animation Culturelle vendégjátékaként az Úrhatnám polgár története elevenedett meg, a Thália színház előadásában pedig a Kövek a Zsebben című film-történet. Az igényes zene szerelmeseinek Kálloy Molnár Péter A nő után koncertje, Boogie Thing és Petru Jazz Blues koncertje, Genoveva dos Santos és Mátyás István estje, a Zalaegerszegi Szimfonikus zenekar hangersenye, valamint a Hétrét együttes fellépése nyújtott kellemes kikapcsolódást. Táncból sem volt hiány: a Zalai Táncegyüttes UniformiSokk című produkciója mellett az Albatrosz és a Helikon Táncegyüttes is a színpadra lépett, egy-egy este erejéig pedig az operett műfaj kedvelőit várta a Kvártélyház.
A rendkívüli népszerűségnek és érdeklődésnek köszönhetően műsoron maradt az Anconai szerelmesek, amely a rendezvénysorozat záróakkordjaként a szeptemberi estéken újra felidézte a nyár hangulatát. Minek köszönhető a darab sikere, bárhol is tűzik műsorra?
A recept szinte tutibiztos. Végy egy jó adag szerelmet, de ne mérd szűkmarkúan, mert a darab pontosan annyi csókra szomjas szájjal rendelkezik, mint amennyi szereplő van összesen. Ezt azonnali hatállyal öntsd nyakon extra adag olasz slágerekkel. És az sem csökkenti az élvezeti értékét, ha kevered. Gianni Morandi, Bobby Solo andalító örökzöldjei gondoskodnak arról, hogy a közönség újra megérezhesse a nosztalgia ízét, az ifjabb korosztály pedig egy soha nem ismert világ zamatát. Mi kell még a tökéletes koktélhoz? Természetesen tánc, gegek, amelyet ha még tovább fűszerezünk csipetnyi erotikával, szabad szájú poénokkal, kacagással, kész is a happy end, amelyet a nagyérdemű a helyszínen fogyaszthat el nagy élvezettel.
A nézők Zalaegerszegen ráadásul abban a kivételes élményben részesültek, hogy úgy érezhették magukat, mint akik a darab színhelyén foglalnak helyet egy presszó asztalánál, onnan figyelve az eseményeket. A színpadot körülölelő épület a díszlet szerves része volt. A bal oldali emeletről kiabált le Agnese, a hajdani érzéki örömöket már csak hírből ismerő, elvirágzott szépségű panziótulajdonos. A szemközti ablakokban bukkant fel Viktória, a magyar lány, aki születendő gyermekének apját követve érkezik Anconába. Az apa pedig nem más, mint Giovanni, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló, saját ristorante után ácsingózó cukrász, akinek meglehetősen problémás, Matild nevezetű macskájáról elkeresztelt vendéglátóipari egysége az épület jobb oldalán lett kialakítva. Innen hallatszott ki Giovanni vehemens szópárbaja hol a renitens Matilddal, hol a szintén lázadó beütésekkel rendelkező berendezési tárgyakkal, úgy mint hűtő, kávéfőző. A darab főhőse is egy ablakból kérte a nagyérdeműt, felejtsék el egy kis időre Zalaegerszeget, és szentül higgyék, hogy épp a tenger felől érkező szél simogatja tarkójukat. Ezt pedig Tomao Nicomaconak mindenki készségesen elhitte, hisz a nagy természtű, szív-ügyekben még mindig naprakész, a magyar leányért (akiről később kiderül: saját gyermeke) lángra lobbanó, korosodó amoroso Anconán kívül minden városról meglehetősen lényegre törő véleménnyel rendelkezett ( szar hely ). Nicomaconak lenyűgöző érvelési technikája mellett azért is hinnünk kell, mert igazi olaszos temperamentumával minden vele kapcsolatba kerülő szereplőre nagy hatást gyakorolt, és ebbe azok is beleszámítanak, akik hirtelen felindulásból legszívesebben eltávolították volna az útból már-már sportszerűen akadályt gördítő becses személyét. Még Dorina, a házvezetőnője sem követte mindenben a szavát, pedig ő olthatatlan szerelemmel vágyott gazdája kitüntető figyelmére. S ha még eddig nem lenne elég az egymással szerelembe bonyolódó szereplőkből, ott van Lucia, Tomao dadogós lánya, aki beleszeret a városkába érkező vándormuzsikusba. Róla pedig annyit érdemes tudni, hogy Lucrezio öngyilkosságra készülő, depressziós milliomos testvére. Tomao a szerelme elvesztése miatt halálba készülő milliomoshoz szánja a lányát, akit megelőzőleg Giovanninak ígért. Persze a végére minden és mindenki a helyére kerül, mert még előkerül Lucrezio halottnak hitt kedvese is, aki nem más, mint Drussilla, Giovanni húga.
A darab végezetével természetesen „ a szerelem mindent legyőz”, és lényegében el is értünk a mű mondanivalójához. Aki ennél nagyobb mélységekre áhítozik, annak javasoltatik a fiúkat követni a bányába. Őszintén szólva alig hiszem, hogy valaki is hiányérzettel távozna az előadásról, mert nem kell mindig mélységekbe lemenni ahhoz, hogy olyat érezzünk, ami ÉLMÉNY nagy betűvel. Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, lefegyverzően szórakoztató. És nem is kell benne többet keresni. Ez az egész Anconai jelenség attól ilyen izzó és fáradhatatlan, elkophatatlan, mert szemmel láthatóan ők maguk, az "Anconaiak" is csak annyira veszik komolyan, amennyire kell. Némi erőlködéssel lehetne giccsesnek is tekinteni, de sokkal szimpatikusabb a megközelítés, ha nem látunk bele mást, és nem keresünk benne mást, mint humort, játékot élvezetet. No és veszünk egy színházi jegy árába kerülő leckét abból, hogy nem is olyan rossz, ha nem vesszük magunkat halálosan komolyan, hanem úgy teszünk, mint ezek a haláli pofák: szeretünk, szeretünk, szeretünk,táncolunk és ha éppen úgy alakul, kiabálunk, mint az olaszok.
Ez a mű nem tesz mást, mint szórakoztat, de azt kifogástalanul, és ez önmagában nagy szó a mai kultúrapótlékok világában. A Valló Péter ötletéből- olasz reneszánsz komédiák paneljeit felhasználó -Vajda Katalin által írott darab bővelkedik ismerős helyzetekben. A commedia del' arte-elemeket kamatoztató, hagyományos vígjátéki mozzanatokat elővevő, s azokat amolyan magyaros szafttal leöntő sztori alkalmat nyújt az alkotóknak arra, hogy amúgy istenigazából kitombolják magukat. És ez látszólag sikerül is, hisz a színészektől kezdve a zenészekig, az egész alkotógárda szemmel láthatóan ugyanúgy élvezi a produkciót, mint a közönség, akik szórakoztatását tűzték ki célul.
Úgy gondolom, hogy az előadást jövőre is műsorra tűzik, addig is az ország több pontján látható eredeti formájában, valamint koncertverzióban is.
Alkotók / szereposztás:
Tomao Nicomaco, anconai polgár - Kiss Ernő
Lucia, a leánya - Csávás Dóra
Luigi del Soro, vándormuzsikus - Hertelendy Attila
Drusilla, római lány - Tánczos Adrienn
Lucrezio, egyetemi hallgató - Deák Gábor
Viktória, magyar lány - Benkő Zsuzsa
Giovanni, a cukrász - Szakály Aurél
Dorina, Tomao házvezetőnője - Tisza Anita
Agnese, a panzió tulajdonosa - Lőrincz Nikolett
Vokál - Kitti, Eszti, Niki
Táncosok - Cintia, Dóra, Zsóka
Zenészek: Kiss Krisztián, Lőrincz Tamás, Máriás Zsolt, Pógyor Tamás, Takács Ferenc
Hangmérnök -Köves Marcell
Világítás - Dóra Gyula, Fehér Vilmos
Kellék - Gombos Sándor
Jelmez - Szőke Julianna
Dramaturg - Tucsni András
Koreográfus - Stefán Gábor
Súgó - Kiss Szilvia
Munkatárs - Balázs László, Ferencz András
Rendező Tompagábor Kornél
Fotók: zalaegerszeg.hu
